In memoriam Rácz Károly László (1948–2014)

A nagyváradi Posticum kulturális és ifjúsági központ lelkésze, Rácz László szeptember 26-án lelkét visszaadta Teremtőjének. Október 9-én, csütörtökön 18 órakor lesz a ravatalozás a Posticum kápolnájában, utána német, illetve latin nyelvű szentmise, melyet Amédée Graab nyug. churi (Svájc) püspök celebrál. Október 10-én, pénteken 12 órakor lesz a temetési szertartatás és gyászmise a Szent László-templomban, amelyet Böcskei László nagyváradi megyés püspök mutat be.

jordancheap4sale jordancheap4sale.com
growsunlight growsunlight.com

Rácz atya hamvait a szűk családi és baráti körben helyezik örök nyugalomra. A résztvevőktől koszorú helyett egyetlen szál virágot vagy imádságot kérnek.

„Többé válni ennyit jelent: még jobban egyesülni” – ismételgette a rajongásig kedvelt Teilhard de Chardin gondolatát. Amikor az ő elmenetelének híréről érkezett üzenet, nem tudtam elmúlásra, eltűnésre gondolni, csak erre a „többé” válásra. Rácz László atya szenvedélyesen vágyott erre az egyesülésre. Azok közül való volt, akik mélységesen meghajoltak a teremtett világ csodája előtt. Teológushallgatóként már hegyet mászott, tutajt épített, szeretett belebódulni a természet által is szólaló Teremtőbe. Látása egyre szélesebbre tágult, s ezzel belső szabadsága is nőtt, így nem volt könnyű számára az ember által kreált formákhoz igazodni. Gyönyörű világa volt, amelyikbe ajándék volt betekintést nyerni. Az egység tudatnövekedés általi nagyobbodásának lehetőségeiről, az analízis által elkábított modern gondolkodásról, a szintézis evolúciós szempontból teremtő szerepéről és persze az egyetemes fejlődés fizikai pólusán ragyogó krisztusi teljességről (is) folytatott hosszú eszmélődések többünk számára meghatározó látást adtak. Mosolyogva mondogattuk, hogy Rácz László atya jelenlétében a tér és az idő „más jelentést kap”. Aztán rájöttünk, a szeretet igazi erőterében gyakori az ilyesmi… Utánozhatatlan humora felszabadítólag hatott másokra, de saját gondjain is segített felülemelkedni. A természeti környezetben bemutatott szentmisék, a jó hangulatú közös vacsorák, kirándulások, indiántalálkozók (mert azok is voltak) sokáig bennünk élnek.
Természetszeretete, belső szabadsága aztán mindjobban találkozott Szent Ferenc világával – a harmadrend tagjaként szeretettel öltötte magára a rendi ruhát. Aki igazán ismerte őt, megértette ennek a lelki kapcsolódásnak a külső megjelenülését. És aki igazán érezte nagyságát, szerette, segítette a – sportos szervezet ellenére – gyenge szívvel élő papot. Isten áldása kísérje őket minden időben!
Úgy érzem, Rácz László atyától „nem illik” búcsúzni. Tanítványai, barátai nevében nem is ezt teszem, csupán hálás szeretettel „intek” a teremtő egyesülés Ómega Pontja felé, ahonnan egészen biztosan kedves mosoly érkezik vissza…

Ozsváth Judit