Fényes Elek szülőfaluja, Csokaly

Csokaly nevét oklevelek 1338-ban említették először, Chokolként. A Gutkeled nemzetség birtoka volt, 1373-ban a Zólyomi családé, később a makófalvi Makó famíliáé. 1563 után Varkocs Tamás eszközöl ki a falunak adománylevelet.

jordancheap4sale jordancheap4sale.com
growsunlight growsunlight.com

A XVIII. század végén és a XIX. század elején a Fényes, Darvai, Tardi, Sulyok, Csengeri, Oláh és Béli család voltak birtokosai. Itt született 1807. július 7-én Fényes Elek tudós statisztikus. A falu a Nagyvárad–Szatmárnémeti országút és vasútvonal közelében található, bekötőútja aszfaltozott. Ma közigazgatásilag Székelyhíd városhoz tartozik.
Csokalynak 1886-ban 1048 lakosa volt, közülük 833 magyar, 182 román; felekezeti megoszlás szerint 821 református, 184 görög katolikus, 23 izraelita. Az 1992-es adatok szerint 905 lakosa volt a településnek, 689 magyar, 109 román, 107 roma; illetve 701 református, 130 görög katolikus, 30 római katolikus. A legutóbbi, 2011-es népszámlálás 934 csokalyi lakost jegyzett fel, 865 magyart, 39 románt.
Egy februári délelőtt érkezem a településre. Az elmúlt évek folyamán nem egyszer írtam Csokaly jellegzetes épületeiről, melyek ma is állnak, egy részük romos állapotban, mint a Pap-Szász- vagy a Farkas-kúria. Fényes Elek akadémikus, geográfiai író, a magyar statisztika megalapítója szülőházának megmaradt árkádsora rendben van tartva. Az udvaron található mellszobra, Mihály Gábor Széchenyi-díjas szobrászművész alkotása. Szemben áll a református templom, a néhány éve épült gyülekezeti ház és a szépen felújított parókia. Igazi gyöngyszeme ez Csokalynak. Az egyházközség parókus lelkésze, Forró Csaba két éve érkezett a gyülekezetbe, igaz, a falu számára addig sem volt ismeretlen, hisz a közeli Székelyhídon született, majd szolgált is két évig segédlelkészként. Csokalyra apátkeresztúri szolgálata után érkezett.

A gyülekezet új korszaka
A lelkészi irodában beszélgettünk. „Amikor elkezdtem itt a szolgálatot, felkértem az egyik presbitert, mérjük fel, hány tagja van az egyházközségnek – emlékezik vissza Forró Csaba. – Minden házba bekopogtunk, ahol tudomásunk szerint reformátusok élnek, és számítógépes nyilvántartást készítettünk, eszerint 514 lélek tartozik a gyülekezethez. Nagy részük fizeti az egyházfenntartási járulékot, de vannak vagy 80-an, akiknek évek óta vannak hátralékaik.” Odakerülésének első évében nem volt keresztelő, a második évben nyolc, tavaly pedig 17 gyermeket keresztelt, köztük 12 romát. Ebben az évben nyolc fiatal konfirmál, házasságkötés tavaly kettő volt, azelőtt egy, az idén is lesz egy. Ami a temetéseket illeti, 8-10 van évente – mondja a tiszteletes.
„Három éve alakítottunk egy 16 tagú férfikórust – egészíti ki az elhangzottakat a lelkipásztor –, részt vettünk a különböző rendezvényeken. Elvállaltam a kórus vezetését, pedig semmi tapasztalatom nem volt e téren. Tavaly volt két fellépésünk, március 15-én és karácsonykor.”
A csokalyi református gyülekezet 1724-ben alakult, van is az egyház tulajdonában egy terítő, mely ezt az évszámot viseli. A templom is akkoriban épült, a torony későbbi, 1790-ben emelték. A gyülekezeti házat a legutóbbi templomfelújításkor építették, holland kapcsolatnak is köszönhetően, s az imaterem mellett konyha és egy iroda kapott benne helyet, emeleti részén pedig öt vendégszoba. Inkább nyáron használják, mivel nem fűthető. „Szerencsénkre a templomban van fűtés, ez nagy előrelépés volt” – jegyzi meg a tiszteletes. Csak délelőtt tartanak istentiszteletet, átlagban 90-100 egyháztag részvételével.
„Amikor mi érkeztünk, mindenki, aki körülvesz bennünket, új volt a tisztségben – mondja Forró Csaba. – Elődöm, Mátyás Árpád lelkész nyugdíjba vonult, a felesége volt a kántor, ugyanabban a hónapban elment a harangozó, s lecserélődött a presbitérium fele. Új korszakot indítottunk a gyülekezet életében.”
Fényes Elek emlékének tisztelete ma is él Csokalyon, a helybeliek számon tartják, hogy itt született egy híres személyiség, bár a munkásságát nem nagyon ismerik. Kapcsolatot tartanak a magyarországi Központi Statisztikai Hivatallal, annak küldöttsége karácsony táján meglátogatja az iskolát, csomagokat hoz a gyerekeknek.

Hamarosan kész a vízhálózat
Csuka Józseffel, Székelyhíd alpolgármesterével is sikerül szót váltani – ő is csokalyi lakos. Elmondása szerint a falu legnagyobb gondja az ivóvízellátás, de idén végre megoldódik. Ezt Béres Csaba polgármester is megerősítette telefonon. Csokalyon szinte mindenütt lefektették már a vízvezetéket, s elkészült a szennyvízcsatornázás is. Béres Csaba azt mondta, áprilisban kitakarítják a kutat, és rákötik a vezetékre. Így legyen! – mondjuk mi.
Az alpolgármester arról is beszélt, hogy járhatóvá tették a falu utcáit, egy részük aszfaltréteget is kapott, járdákat is öntöttek. Ezenkívül gyógyszertárat és modern orvosi rendelőt nyitottak, s a közvilágítást is rendbe tették. Hatástanulmány készül a falu utcáinak teljes aszfaltozása végett, új kultúrház építését tervezik, az Érfancsika–Kokad nemzetközi útnak köszönhetően pedig közvetlen összeköttetés lesz Csokaly és a magyarországi Létavértes között – tájékoztatott Csuka József.

Épül az új óvoda
Az iskolába is benéztem, épp farsangi bált tartottak az elemistáknak. Nagy zsibongás közepette léptem be az egyik osztályterembe, ahol a gyerekek előadták műsorukat. Később az iskola megbízott vezetőjét, Erdei Irén tanítónőt kérdeztem a tanintézetről. Előkészítő évfolyamtól kezdve negyedikig egy-egy osztályuk van, kivéve a II.-at, és két óvodai csoport. „Négyen vagyunk tanítók, valamint két óvónő. A gyerekek egy része az ötödiket Nagykágyán folytatja, de Székelyhídra is járnak iskolába csokalyi gyerekek” – mondja a tanítónő.
Az iskola udvarának egy részén új óvoda épül. Még csak az alapokat öntötték le, decemberben kezdtek hozzá az építkezéshez, s idén be is fejezik. A pedagógusok közül csak egy csokalyi lakos, egyikük Diószegről, másikuk Kiskerekiből, hárman pedig Székelyhídról ingáznak. „Összesen 87 gyerek látogatja a tanintézetet, 32-en óvodások – 16 kis, 16 nagy csoportban –, az előkészítő osztályban 11 gyerek tanul, az első osztályban 17, nálam, a harmadikban 11 gyerek van, a negyedikbe 14-en járnak. A 2015/16-os tanév kezdetekor hivatalosan is Fényes Elek Iskola lesz a neve a csokolyi tanintézetnek” – teszi hozzá büszkén beszélgetőtársam.

Agrárélet, tulipánmező
Akik ismerik az Érmelléket, jól tudják, a csokalyi földek a legjobb minőségűek közé tartoznak. Vasadi József agrármérnököt, Székelyhíd egykori alpolgármesterét arról kérdezem, hogyan tud egy agrárvállalkozó gazdaságosan működni.
„Nehéz feladat ma nyereségesen gazdálkodni. Területeim egy részét bérbe adtam, egy 14 hektáros parcellán foglalkozom csak gyümölcstermesztéssel: meggy, cseresznye, franciabarack, alma mellett van egy hektár kajsziültetvényem, továbbá fekete, fehér és piros ribizlim és málna is. Tevékenységem csak úgy jövedelmező, ha a gyümölcsöt én értékesítem is. Ki kell zárni a köztes kereskedőket, mert a viszonteladók úgy dolgoznak, hogy többet nyerjenek rajta, mint én, a termelő. S úgy érdemes mezőgazdasággal foglalkozni, ha a profit egy részét visszaforgatja az ember, enélkül nem látok fejlődést.”
Csokalyon vannak, akik maguk művelik meg a földjüket – igaz, kevesen –, a legtöbben bérbe adják mezőgazdasági vállalkozónak. Vasadi József nagyszerűnek tartja, hogy a csokalyi határt megművelik, s „az 1500-1600 hektáros területből 2-3 hektárnál több nem marad parlagon”.
Ha az ember Csokalyon jár, érdemes szót váltania Mateutz Józseffel, aki mintegy 30 áron tulipánt és más virágokat termeszt; a földet 1999-ben vásárolta egy helyi gazdától. Tavasszal, amikor nyílik a hetvenfajta tulipán, lenyűgöző látványt nyújt. A Nagyváradon lakó gazda télidőben is hetente többször kijön megtekinti a kertet, hiszen figyelni kell arra is, mi történik az elültetett tulipánhagymákkal. Ezeket eleinte Hollandiából szerezte be, de ma már ő is termeli, sőt értékesíti is őket.

Váradról Csokalyra
A Nagyváradról Csokalyra költözött Molnár József 1998-ban vásárolt meg egy romos kúriát a falu főutcáján, és belül teljesen felújította. Amint megtekintettem a gyönyörűen rendbe tett szobákat, folyosókat, arra gondoltam, másfél évtizede jó döntés volt, hogy Csokalyon vásároljon házat, itt alakítsa ki otthonát.
„Mivel a feleségem az Érmellékről származik, ezt a vidéket választottuk. Mindenképpen magánházba, és ha lehet, vidékre akartunk költözni Váradról. Eredetileg Értarcsa körül szerettünk volna házat venni, egy apróhirdetésben akadtunk rá erre a csokalyira. A fiammal voltunk megnézni, romos volt, de fantáziát láttam benne, a kertben is. A két váradi lakrészünket eladtuk, és megvettük ezt, majd nyolc hónap alatt felújítottuk. A külső tatarozás csak ezután következik. Nem volt könnyű a beilleszkedés, de az egyház sokat segített. Helyt kell állnod ott, ahová az Isten küldött – ez egy bibliai idézet, ehhez is tartom magam. Mindig találok magamnak munkát, szeretek kertészkedni, van 265 gyümölcsfám, 17 fajta szőlőm s finom boraim” – büszkélkedik házigazdám, aki párjával igazi otthont teremtett.

Deák F. József