A misszionáriusi hivatás nem áldozat, hanem kiváltság

Június harmadik hétvégéjén három napon át az Isteni Ige Társaságának (verbita rend) tagja, FRANSIS MAGUNG atya tartott szentmisét a monospetri római katolikus templomban.

jordancheap4sale jordancheap4sale.com
growsunlight growsunlight.com

A verbita missziós szerzetesrend 1875-ben alakult meg Hollandiában. Tagjai missziós szolgálatot vállalnak különböző országokban, tanúságot téve arról, hogy a különbözőség nem akadálya a testvéri együttélésnek, sőt gazdagabbá, sokszínűbbé teszi a világegyház életét. Fransis Magung Indonéziában született, teológiai tanulmányait az Egyesült Államokban végezte, utána tagja lett a verbita rendnek. Rendszabályaik szerint három országot nevezhetett meg lehetséges szolgálati helyként, ő Szlovákiát, Magyarországot és Kubát jelölte meg. Magyarország azért került a választott országok közé, mivel plébánosa Mészáros Ferenc személyében magyarországi missziós pap volt. Tőle kapta meg a keresztség szentségét. A Vatikán Magyarországra küldte Fransis Magungot, s jelenleg Budapesten és Kőszegen szolgál. Nagy kihívás volt ez, mert a magyar nyelv megtanulása emberpróbáló feladat volt számára, de megbirkózott vele.
Varga Sándor monospetri plébános úgy döntött, hogy mivel az idei esztendő Ferenc pápa szándéka szerint a szerzetesek éve, a soros háromnapos lelkigyakorlatra egy szerzetest hív meg. Eleinte afrikai szerzetest akart keresni, végül az ázsiai Fransis atya mellett döntött, aki szívesen és készségesen elfogadta a meghívást.
A háromnapos lelki gyakorlat jó ötletnek bizonyult, igen sokan vettek részt a szentmiséken. Ezeken a napokon a gyóntatást is a szerzetes végezte. A monospetrieken kívül sokan érkeztek a környező településekről, legnagyobb számban Margittáról. Legtöbben „visszajáróknak” bizonyultak, és mindhárom napon jelen voltak.
A szerzetes pátosz nélküli, emberközeli szentbeszéde megragadta a hívek figyelmét. Beszélt a missziós szolgálatról, annak fontosságáról és arról, hogy a misszió Európából indult Afrika, Ázsia és India felé, de ma már visszafelé is működik. Európa missziós területté vált, mert sok országában paphiány van, ami nem mondható el például Indonéziáról. Bár a szigetország lakosságának döntő többsége muzulmán, vannak katolikus többségű szigetek, ahol a hívek akár 90 százaléka rendszeresen jár szentmisére. Ilyen az ő szűkebb hazája, Flores szigete is. Az emberek szegényebbek, mint Európában, de sokkal boldogabbak. Talán hitüknek, segítőkészségüknek, összetartásuknak köszönhető mindez.
A szentmisék után Fransis atya kivetítéses prezentációban mutatta be szülőföldjét, és szívesen válaszolt a feltett kérdésekre. Abból pedig volt bőven, hiszen az ismeretlen iránti kíváncsiság minden emberben jelen van. Távozáskor elsőként ment a kijárathoz, hogy mindenkivel kezet foghasson, s ezáltal is közelebb érezzék magukat a hívek a paphoz. Ez pedig fontos egy lelki kapcsolatban.
A vendég ellátásáról a falu lakosai gondoskodtak, így az ismeretség még emberközelibb lett. A terített asztal melletti kötetlen beszélgetéseknél nem voltak tabutémák. A messziről jött vendég találkozott és elbeszélgetet a fiatalokkal, az elsőáldozókkal, a kórus tagjaival és a Rózsafüzér Társulat tagjaival is. Többször is hangsúlyozta, hogy a misszionáriusi hivatás nem áldozat, hanem kiváltság.