Húszéves a Szent Márton Öregotthon

Húsz éve épült fel és lett átadva rendeltetésének a nagyváradi Szent Márton Öregotthon, ez a szép idősek otthona. Mindezt illőképpen meg is ünnepeltük, három napon át.

jordancheap4sale jordancheap4sale.com
growsunlight growsunlight.com

Az első ünnepi napon, november 9-én, hétfőn délután az otthon volt és jelen dolgozói találkoztak. Visszaemlékezéseikkel és élményeikkel örvendeztették meg egymást, mint egy osztálytalálkozón. Kedden koraeste a Varadinum vonósnégyes remek muzsikájában gyönyörködhettünk, a koncert repertoárját erre a különleges alkalomra válogatták össze részünkre. November 11-én, szerdán délelőtt, Szent Márton napján kápolnabúcsúval, hálaadó szentmisével köszöntük meg a Jóistennek és földi segítőinek, a Caritas Catolicának, a külföldi támogatóknak, önkénteseknek, vezetőinknek  és nem utolsósorban az otthon dolgozóinak, szóval mindannyiuknak a ház létezését és hogy részesei, tagjai lehetünk ennek a nagy családnak, akikkel együtt ünnepelhettük ezt a szép évfordulót.
Böcskei László megyés püspök meglátogatta az ágyban fekvő lakókat, pár szóval, szeretetteljes kézfogással érzékeltetve velük a nap lelkületét.
Ezután az ebédlőben gyönyörűen megterített asztalnál közösen fogyasztottuk el az alkalomhoz illő kitünő libapecsenyés ebédet, ami nemcsak ízében, hanem látványában is állandó séfünk remekelését dicséri. Igazi családi hangulat alakult ki: fotózkodások, beszélgetések, a kivetítőn régi felvételek, képek peregtek a ház lakóiról, eseményeiről, csendesen, folyamatosan, amire oda-oda lehetett tekinteni, és emlékezhettünk azokra, akik már nem lehetnek velünk.
Igen, az élet megy tovább, szoktuk mondani, ma még itt vagyunk, de nem feledkezhetünk meg arról, ami összeköt, ami közös bennünk. A halállal fiatalkorunkban drámai viszonyban állunk, később megpróbáljuk filozófiai problémának tekinteni, öregségünkre azonban realitássá, egyszerű gyakorlati kérdéssé válik. Meghalni: ez az utolsó feladatunk még az életben, amit nem szabad elhibázni, másokra bízni, elszalasztani, nem lehet hiányozni; a halálunk a miénk még, utolsó birtokunk, amit csak a mi kezünkből vehetnek el (olvastam valahol), és mennyire igaz, és ezt tudnia is kell ma mindenkinek.
Mi élet és halál védelmét kapjuk meg ennek az otthonnak a falai közt, ahol gondozóinknak nemcsak fizikai hozzáállása, ereje, hanem egész habitusa, lelkisége a tét. Itt biztonságban vagyunk, a külvilág rémségeitől messze. Kápolnánk ajtaja mindig nyitva áll mindenki előtt, csak be kell lépni. „Mindenki, akinek van bátorsága elmondani, hogy mit érez a lelkében, kapcsolatban van az Istennel.” Kívánjuk, álljon az otthon még sokáig az idős emberek tiszteletére és ennyhülésére. Hála és köszönet érte.

Tóth L. Ágnes,
a Szent Márton Otthon lakója