Nem akar elszakadni a gyökereitől

Monospetri nemrég ünnepelte fennállásának 800. évfordulóját.(Lapunkban beszámoltunk róla.) A jeles alkalomra hazavárták az elszármazottakat is, sokan tettek eleget a meghívásnak. DARVAY TÜNDE képzőművész a munkáit is elhozta az iskolában megnyitott kiállításra.

jordancheap4sale jordancheap4sale.com
growsunlight growsunlight.com

Hazai pályán mozog Monospetriben Darvay (született Daróczi) Tünde képzőművész, hiszen a falu szülötte. Monospetriben kezdte el tanulmányait, majd Nagyvárad után a kolozsvári Képzőművészeti Egyetemen folytatta, 2003-ban diplomázott. Képzőművész vénával született, tehetsége már gimnazista korában megnyilvánult. Tizedikes korában kezdett el rajzolni, majd a nagyváradi Szent László Gimnázium iskolai önképzőkörének lelkes látogatója és alkotója lett Zsugán János képzőművész irányítása alatt.
Megszerette a rajzolást, úgy érezte, ez adna értelmet életének. Felkereste Bölöni Vilmost, s a grafikusművész-díszlettervező a mestere lett, és Tünde bevallása szerint mind a mai napig magával hordozza és alkalmazza a tőle tanultakat. Az egyetemen monumentális és ikonfestészetre szakosodott, úgy érezte, közel áll hozzá a nagyméretű alkotások gondolata. Templomokat festettek és restauráltak Viorel Nimigeanu szaktanár vezetésével.
Végzősként ismerkedett meg élete párjával, házasságot kötöttek, férje az Egyesült Államokba ment doktorálni, ő pedig hű feleségként követte. Ott is megtalálta a számítását, hiszen mint mondja: „Egy képzőművészt befolyásol és alkotásra késztet minden, ami új.” Aktív művészként tevékenykedik, nagyon sok tárlattal a háta mögött. Évente 8-10 kiállítása van, egy részük egyéni, de más művésztársakkal közösek is vannak. A két kontinens közötti kulturális különbségek és hasonlóságok visszaköszönnek alkotásain, melyekbe beleszövődnek a Monospetriben szerzett gyermekkori emlékek is. Ezek, mint mondta, végigkísérik egész életét.
Nem akar és nem is tudna elszakadni a gyökereitől. Minden nyáron rendszeresen hazajár, alkot, és itthon is kiállítja munkáit. Idén nyáron Kolozsváron volt egyéni tárlata, a Kolozsvári Magyar Napokon pedig csoportos kiállítása az Origo Egyesület szervezésében. Örömmel tett eleget a szülőfaluja felkérésének, és az ünnepen rokonai, barátai, ismerősei csodálhatták meg alkotásait.
Stílusa változó, a mostanira már ez egyetemi évei alatt „ráállt”, és folyamatosan fejleszti. Sokszor úgy érzi, kevés a vászon, és kilóg belőle egy-egy figura. Nem szeretné definiálni stílusát, a szemlélő azonban felfedezheti a meghatározó jegyeket, melyek alapján felismerhető a keze munkája.
– Lelkileg mindig úgy éreztem, hogy nem mentem el, csak elutaztam szülőfalumból – válaszolja az itthoni kiállítás által kiváltott érzéseit firtató kérdésünkre. – Interneten keresztül állandó kapcsolatban vagyok szüleimmel, rokonaimmal és itthoni barátaimmal, ismerőseimmel. Mindig tisztában vagyok az itthoni történésekkel, sokszor úgy érzem, mintha el sem mentem volna. Az egyesült államokbeli vagy itthoni kiállításom között nincs sok különbség azon kívül, hogy itthon sokkal jobban izgulok. Itthon vagy otthon, ha a szemlélők jól érzik magukat a képeimet nézve, ha be tudom vonni őket a képzeletbeli világomba, akkor nem dolgoztam hiába.
– Mik a távlati terveik? Maradnak az Egyesült Államokban, vagy esetleg hazajönnek nem csak vakációzni?
– A szívünk mindenképpen hazahúz, emiatt jövünk haza minden nyáron hosszabb időre. Az még a jövő titka, hogy mikor jövünk haza véglegesen. Egyszer már megpróbáltuk, akkor egy évet itthon éltünk, és jól éreztük magunkat. Biztos vagyok benne, hogy eljön a hazatérés ideje. Kislányunk, aki az Államokban született, most négyéves, nagyon szeret itt lenni, sőt mondhatom, hogy lélekben és gondolkodásmódban teljesen magyar. Hároméves koráig csak magyarul beszéltünk vele, utána kezdte el tanulni az angolt. Időnként a román nyelvet is tanítgatjuk neki, arra hazajövetelünk után szüksége lesz. A mostani ünnepség, az emberek szeretete, az itthoni hangulat még inkább megerősítette bennünk azt a tudatot, hogy itthon a helyünk. Bárhol lehet jól élni, de igazán boldogok csak otthon lehetünk.