Nagyváradról indult, és hamarosan hazatér

BARTA SZABOLCS CM a Misszióstársaság (Lazaristák) szerzetesrend tagja, és jelenleg Budapesten teljesít missziós szolgálatot. Monospetriben találkoztam vele, a helyi plébános kérte fel a háromnapos lelkigyakorlat (triduum) szónokának.

jordancheap4sale jordancheap4sale.com
growsunlight growsunlight.com

A monospetri triduumra meghívott Barta Szabolcs a szentmiseáldozatokon túl előadásokat tartott a szerzetesrendjéről, és kötetlenül elbeszélgetett a hívekkel. Nem voltak tabutémák, minden feltett kérdésre szívesen válaszolt. Interjúkérésemre is készségesen igent mondott.

Nagyváradon született 1981-ben, a Szent László középiskolában érettségizett, utána 18 évesen jelentkezett a lazaristákhoz. A Misszióstársaság (Congregatio Missionis – CM) szemináriumi képzése Budapesten volt. Ekkor hagyta el először szülővárosát választott hivatása miatt.

– Hogyan lesz egy frissen érettségizett fiatalemberből szerzetes?

– Nagyváradon egy olyan plébánián nevelkedtem, melyet a lazaristák vezettek 1997-ig. Ez a Katalin-telepi Csodásérmű Boldogasszony Plébánia. Engem ott kereszteltek, ott voltam elsőáldozó, bérmálkozó, ott, abban a csodálatos légkörben nőttem fel. Nagyon jó ifjúsági közösség volt a plébánián, szerettünk odajárni, elbeszélgetni, néha játszani és a szentmiséken ministrálni. Szinte mindennap bementünk a plébániára. A lazarista plébánosokat példaképeimnek tekintettem. Különösképpen az utolsó plébánost, Dusik Tibor tisztelendő urat. Megismertette velem a rendet, és elvitt Budapestre, amikor újraszentelték a rendi Szent Gellért-kápolnát. Hatalmas élmény volt ez nekem. Csodálatra méltó volt a vincés nővérek tevékenysége is. A végső impulzust talán a rendalapító Páli Szent Vince életéről szóló könyv adta, amit akkoriban olvastam el. Elhatározásomat a család teljes mértékben támogatta.

– Miből áll a szerzetesi képzés? Milyen képesítéssel kerülnek ki a szemináriumból?

– Rendünkben a végzősök lehetnek papok és testvérek. Aki pap szeretne lenni, annak el kell végeznie a hatéves teológiát. Ez történt az én esetemben is. A testvérek választhatnak bármilyen szakmát, és azon a területen dolgozva segíthetik a rend munkáját. Engem kérésemre a nagyváradi Katalin-telepi templomban szentelt pappá 2005-ben Tempfli József akkori püspök, utána Szobon, majd Budapesten szolgáltam-szolgálok mind a mai napig.

– Kérem, mutassa be dióhéjban a rendet!

– A Lazarista Misszióstársaságot 1625-ben alapította a francia származású Páli Szent Vince pap azzal a céllal, hogy enyhítsék a nyomort, a szegénységet és a hitetlenséget. Magyarországon a lazaristák 1898-ban Piliscsabán hozták létre az első missziós házukat, majd 1909-ben és 1920-ban a fővárosban. 1926-tól önálló tartományt alkotnak. Három fő működési területünk van: a nép- és külmissziók világszerte, a papképzés – növendékek és felszentelt papok esetében is –, valamint a szegényekkel, rászorulókkal való foglalkozás. Együttműködünk a nővéreinkkel és a vincés önkéntesekkel. A rend magyar tartományának 9 tagja van, a legidősebb rendtársunk 94 éves, a legfiatalabb pedig 30. Az átlagéletkorunk 45 év körüli, ami biztató a jövőnkre nézve.

– Mi a lényegi különbség a szerzetes és a plébános pap között?

– Az egyházmegyés pap általában egy bizonyos plébánia szolgálatát látja el, állandóan egy adott közösséggel van, melynek lelki vezetője, mi pedig egy rendházi közösségben élünk, és onnan látunk el rendházon kívüli szolgálatokat, egyidejűleg több közösségben is. Magyarországon nekünk most nincs plébániánk, mindemellett katolikus papként szolgálunk a saját kápolnánkban, egy idősotthonba is járunk misézni, szentségeket kiszolgáltatni, egy budapesti katolikus kórházban ellátjuk a kórházlelkészi feladatokat, kisegítünk plébániákon, a szobi gimnáziumban hitoktatást végzünk, Piliscsabán pedig egyetemi kollégiumot működtetünk.

– Értesüléseim szerint rendjüknek újra lesz plébániája Nagyváradon, ahol Ön lesz a plébános. Megerősíti ezt?

– Igen, jövőre visszatérünk a Katalin-telepi plébániánkra. Rendünkön belül ez úgy működik, hogy a rendtárs beköltözik a plébániára, ellátja annak szolgálatát, de emellett missziósmunkát is végez. Magyarán szólva ez azt jelenti, hogy megmarad szerzetesnek. Tartományfőnökünk valóban engem kért fel, hogy jövőre vegyem át a plébánosi feladatot. Még nem voltam plébános, készülnöm kell az új megbízatásra, a teendőket egy másik rendtársammal együtt látjuk majd el. Állandó lakhelyem Nagyvárad lesz, és a missziós feladatokat a nagyváradi egyházmegyében fogom teljesíteni. Mondhatnám úgy is, hogy hazatérek szülővárosomba. Erre már Böcskei László püspök úr is áldását adta.

– Tulajdonképpen miért vonult ki rendjük a nagyváradi plébániáról?

– Legegyszerűbben fogalmazva szerzeteshiány miatt. Dusik atyát ’97-ben magyar tartományfőnöknek választották, így Budapestre kellett költöznie. Nem volt, aki átvegye a helyét a plébánián, ezért szerződést kötött a rend a nagyváradi egyházmegyével, annak alapján az egyházmegye látta el a továbbiakban a plébánia szolgálatát. Ez a szerződés lejárt, és nemrég tartományunk úgy döntött, hogy visszaveszi a plébánia vezetését. A püspök úr ezt örömmel vette, mivel véleménye szerint is fontos a városban a szerzetesi jelenlét. Szeretnénk egy kis változatosságot, illetve új lelkületet bevinni az egyházmegye életébe. Szent Vince öt erényét akarjuk gyakorolni: egyszerűség, alázatosság, szelídség, önmegtagadás, a lelkekért való buzgóság. Ezek által lehetünk jó papok és jó lazaristák. Remélem, sikerül e szerint élni, ha nem is maradéktalanul teljesítve, de mindig erre törekedve.

– Kérem, mutassa be röviden a Katalin-telepi templomot!

– 1935-ben szentelték fel a Csodásérmű Boldogasszony tiszteletére. Eredetileg nem plébánia volt, hanem templom, 1940-től hozzá tartozott a lazarista rendház. 1981-ben lett a lazarista papok által vezetett plébánia.

– Mik a célkitűzései plébánosként, illetve szerzetesként?

– Papként ott lenni az emberek között, ellátni legjobb tudásom szerint a plébániai feladatokat, közelebb vinni az embereket Istenhez, a magunk tehetségével építeni Isten országát, mert ez a lényeg. Szerzetesként pedig ellátni a szerzetesi feladatokat a tőlem telhető legmagasabb fokon. Nagyon örülök annak, hogy visszatérhetek szülőföldemre. Annak idején nem azért, nem olyan lelkülettel mentem el, hogy soha ne térjek vissza.