Bem hadnagya, Garibaldi őrnagya (4.)

Bihar vármegye báródsági kerületének szülötte négy országot átfogó, rendhagyó katonai pályafutását az 55. bihari honvéd gyalogzászlóalj őrmestereként kezdte, az olasz hadsereg vezérkari tábornokaként fejezte be.

jordancheap4sale jordancheap4sale.com
growsunlight growsunlight.com

Garibaldi próbálta Rómát megszerezni, azonban mind az 1862-es, mind az 1867-es kísérlete – az első a Magyar Légió egy részének részvételével zajlott – eredménytelenül végződött. Az előbbit a szárdok hiúsították meg, az utóbbit pedig a franciák. Az 1870-es porosz–francia háború idején nyílt lehetőség Róma megszerzésére.
Franciaországot nyugtalanította Poroszország megerősödése, ezért hadba készült, az olaszokat is fegyverfogásra biztatta, ők azonban hajthatatlanok voltak, nem léptek szövetségre a franciákkal. Bismarck célja szintén a Franciaországgal való háború kiprovokálása volt. Jó ürügynek bizonyult erre az 1870-ben megürült spanyol trón. A német kancellár Hohenzollern Lipótot akarta a trónra ültetni, a franciák viszont V. Károly birodalmának visszaállítására törekedtek. Franciaország 1870 júliusában üzent hadat Poroszországnak. A MacMahon által vezetett francia sereg sorozatosan vereséget szenvedett, a Bazaine által vezetett sereg pedig Metz városába szorult. A felmentésükre siető III. Napóleont Moltke tábornok Sedannál körülzárta, ezért a franciák szeptember 2-án letették a fegyvert. A vereség miatt a Rómában a pápát védő francia csapatoknak el kellett hagyniuk a várost, és az olasz király hadai szinte harc nélkül vonulhattak be.

Maggiore Generale nella Riserva
Pavel Pop de Popa nem tért vissza Magyarországra a kiegyezés utáni általános amnesztia kihirdetésekor Türr Istvánékkal, aki Garibaldi mellett még őrnagyi rangban harcolt Rómáért, hanem 1870-ben immár mint a királyi hadsereg ezredese vonult be a szárd csapatokkal az olasz fővárosba. Ennél többet nem sikerült kiderítenem a Bem őrmestereként induló, pályáját az olasz hadsereg tábornokaként befejező Pop de Popa karrierjéről. Hogy az egyesült Itáliát kiválóan szolgálta, arra nézvést a legfőbb bizonyíték, hogy nyugállományba vonulása után megkapta az olasz hadsereg vezérőrnagyi rangját. Ezt egy 1898. július 9-én a piacenzai IV. hadtest parancsnoksága által kibocsátott, „Per favore del Maggiore Generale nella Riserva Papp Paolo”, azaz Papp Paolo tartalékos vezérőrnagy számára kitöltött tanúsítvány is igazolja. Az érintett lakcíme: Chiavari, Corso Vittorio Emanuele 71.
Jó lenne, ha egy fiatal, ambiciózus történész végigkutatná az olasz hadi levéltárakat, bizonyára számos adatra bukkanna hősünk tetteiről…
Feltételezhető, hogy nem csupán a kínálkozó katonai pálya miatt maradt Itáliában. Már ekkor gyöngéd szálak fűzhették a szépséges Paolina Mazzucchelli hercegnőhöz, egy előkelő genovai család lányához. A hölgyet 1872-ben vezette oltár elé Chiavariban. Ott telepedtek le, a ligur tengerparton. Biharország szülötte élete végéig a kikötővárosban maradt, ott helyezték örök nyugalomra 1908 decemberében, 81 esztendős korában. Otthonának kiválasztásában szerepet játszhatott, hogy az olasz szabadságharc és az egységes olasz állam létrejöttének három hőse, Nino Bixio, Giuseppe Mazzini és Giuseppe Garibaldi családja egyaránt chiavari gyökerű, s gyakran időztek ott. A mi Pop – vagy ahogy olasz iratokban szerepel: Papp – tábornokunk bizonyára Garibaldi oldalán néhányszor megfordulhatott a kellemes klímájú városkában.

Vigyázó szemét Váradra vetette
Pavel Pop/Papp de Popa élete végéig nem feledkezett meg szülőföldjéről. Egyrészt a kiegyezés után hazalátogatott, Kossuth Lajost felkereste turini (torinói) száműzetésében, be is számolt erről. Másrészt előfizetője és alkalmanként levelezője volt a Nagyvárad napilapnak. Az újság hasábjain 1892 őszén kipattant, úgynevezett Vulturul-sajtóvitával kapcsolatosan mondta el a véleményét.
Történt ugyanis, hogy egy Iustin Ardelean nevű egyetemista, a nagyváradi Jogakadémia hallgatója „egy minden sorában magyarellenes, uszító jellegű élclapot indított”, ami nagy felháborodást keltett a váradi magyarság, de főleg a joghallgatók körében. Az akadémia tanári kara figyelmeztette, megintette, de Ardelean tovább folytatta magyarellenes hadjáratát a Vulturul hasábjain. Tiltakozásul magyar kollégái, „a nagyváradi jogász ifjúság számkivetette kebeléből Ardelean Jusztin joghallgatót, a Vulturul czímű ismeretes román élczlap szerkesztőjét […], akiről kisült, hogy a Tribuna modorában és nyelvén gyalázza és piszkolja a magyarságot. […] Kizáratik az önképzőkörből, a magyar jogász ifjúság vele minden egyleti és magán érintkezést megszakít stb., stb.” Nos, hősünk ehhez a sajtóvitához szólt hozzá a Chiavariban 1892. november 20-án kelt levelében. Íme, néhány részlete:
„Igen tisztelt Szerkesztő Úr! Mint Magyarország egykori állampolgára és egy letűnt, nagy kor szemtanúja, örömest emlékezem a múltakra, s mondhatom, hogy később sok szomorú körülmények között azok voltak egyedüli vigasztalásaim. Miután múltam emlékei Magyarországhoz kötnek, minden érdekel, ami e haza határai között történik. Mivel a Nagyvárad f. évi 292. számának hasábjain azt a kirekesztő resultatumot olvastam, […] eszembe jutott, hogy egykor én is szívtam a nagyváradi jogi intézet levegőjét.” A levél folytatásában feleleveníti 1848 tavaszának forró napjait – összeállításom első részében már idézett történéseket –, amikor sok román társával csatlakozott a magyar forradalomhoz, majd a szabadságharchoz, és Bem tábornok vezérlete alatt az 55. zászlóalj önkénteseként harcolt. „Remélem – írja a továbbiakban –, hogyha Magyarországra ismét elkövetkezik a hon megvédésének más irányban való nehéz munkája, az eredmény szerencsésebb lesz, mint 1849-ben. Azonban ki kell mondanom, hogy erre a jövendőbeli védelemre a népet nevelni kell, nevelni igazságos és méltányos bánásmóddal, és nem hatalmaskodással, üldözéssel, mert ez a zsarnokság fegyvere. Mint igaz magyarbarát, aki jelenleg egy valóban demokrata társadalomban él, egy olyan államban, amely igazán szabad intézményekkel ajándékozta meg polgárait, innen a távolból, részrehajlatlanul és a valódi szabadság álláspontjáról ítélve meg az otthon történteket, kimondom, hogy a nagyváradi jogász ifjak határozata többet árthat a békés népszellemnek, mint száz Vulturul-féle lap szatirizáló verse. Az olyan üldözések, mint amilyenre a bosszúérzet által elragadtatott nagyváradi ifjak példát nyújtottak, martyrokat csinálnak, akikre pedig nincs szükség, és elkeseredéseket keltenek, ami pedig a haza belső békéjére nézve állandó veszedelem. Ez az én meggyőződésem. Papp de Popa Pál, ezredes az olasz hadseregben, 1848–49-i honvéd.”
Szülőföldje, Báródbeznye nem feledkezett meg teljesen jeles fiáról. A 2006-ban felállított háborús emlékmű homlokzatán éppen az ő neve szerepel az első helyen. A román sajtó egy része amiatt háborgott, hogy mit keres a „románok árulójának” a neve az obeliszk márványtábláján, a helybelieknek pedig fogalmuk sincs, hogy kit tisztelhetnek benne. Bár a fekete márványlap őrzi a születése és elhalálozása évét, feltételezik, hogy „az első világháborúban harcolt a magyarok ellen”…

Szilágyi Aladár összeállítása