Az ellenreformáció úttörője (1.)

TELEGDI MIKLÓS (Mezőtelegd, 1535 – Nagyszombat, 1586) a nagyszombati papnevelő tanára, pécsi püspök, esztergomi érseki helynök, nyomdaalapító, hitszónok és hitvitázó, a magyar értekező próza jeles képviselője, Pázmány Péter kiemelkedő elődje volt a katolikus egyház megújulási törekvéseiben. A felsorolás korántsem teljes.

jordancheap4sale jordancheap4sale.com
growsunlight growsunlight.com

Apja, Márton, a Sebes-Körös menti falut birtokló Telegdi Miklósnak „literátus” jobbágya volt. Kántortanítóként fiát gondos katolikus nevelésben részesíthette. Telegdi Miklós ifjúkoráról igen kevés adatot ismerünk. Mint ahogy minden jobbágyfiú felemelkedésében, így őnála is igen fontos szerepet játszottak a pártfogók. Köztük az első Ilosvai István mezőtelegdi plébános és váradi káptalani nagyprépost, a Magyar Királyság törvényeinek első összeírója volt. Felismerte a gyermek tehetségét, s képzésében maga is részt vett. Az ő jóvoltából Telegdi ifjúságának és neveltetésének, tanulmányainak két biztos pontja, Telegd és Krakkó közt Várad az összekötő kapocs. Egyetemi tanulmányainak ösztönzője és támogatója is Ilosvai lehetett.

Krakkó, egyetemi évek

Telegdi tehetsége felsőfokú tanulmányainak idején hamar nyilvánvalóvá vált, ugyanis a krakkói magyar tanulók házának, bursájának jegyzékében ezt olvashatjuk: 1557. október idusán Telegdi Miklós, a tudományok és a filozófia baccalaureusa „a testvérek egyetértő kívánságával kiválasztatott ugyanazon ház seniorjává”. Krakkóban ugyanis az ott tanuló sok magyar diák egy önművelő, a tagok között fegyelmet tartó és segítséget adó diákközösséget alkotott. A bursa (vagy coetus) feje és vezetője a senior volt, akit az ifjúság maga közül választott. Az akkori egyetemeken minden nemzetbeli ifjúságnak volt ilyen kollégiuma.

Nem érdektelen megjegyezni, hogy a krakkói univerzitás, amely megadta Telegdinek a humanista műveltséget, a teológiai képzettséget, az ellenreformátori meggyőződést és a vitatkozó harci készséget, ugyanaz a szellemi műhely volt, ahol negyed évszázaddal korábban Kálmáncsehi Sánta Márton, Dévai Biró Mátyás, Gálszécsi István szívta magába a későbbi reformátori tevékenységüket nagyban elősegítő eszméket… Kálmáncsehi az 1525. év első felében lett a magyar diákközösség seniorja. Az egyetem anyakönyvébe a később ott tanuló Telegdi Miklós ezt jegyezte be latinul Kálmáncsehi Márton neve után: „A tévelygés szellemétől megkapatva később a sacramentariusok (így hívták akkor a reformátusokat) eretnekségével Magyarország nagy részét megfertőzte.”

Krakkói tanulmányainak elvégzése után Telegdi magisteri címmel tért vissza hazájába 1558-ban. Viszont történelmileg „későn” érkezett, hiszen Váradon már nem találta sem a káptalant, sem Ilosvait, így őket követve Nagyszombatba ment. Bunyitay Vince így írta le a reformáció gyors előretörésének a katolicizmus számára oly drámai éveit: „A váradi püspökség egyik gyöngye, Debreczen 1557-ben keblébe fogadá az első protestáns zsinatot, mely mintegy útját készíté az ugyanazon évi s a helvét vallás történetében oly nevezetes csengeri zsinatnak. És ugyanazon 1557. évben a tordai gyűlés már intézkedett, hogy az új hit követői Váradon iskola-helyiséget nyerjenek. A két Thelegdi, Miklós és Mihály közül az előbbeni mind Telegden Szent-István egyházába, mind terjedelmes birtokai mindenikébe az új hit papjait s tanitóit helyezé be; a földeket, malmokat, szőlőket azonban, sőt az egyházi szerelvényeket is (…) magok között osztották szét vagy szolgáikat ajándékozák meg velök. A kegyúri intézmény, mely annyi századon át nevelte az egyház örömét, nagyságát, most az egyház ellen fordula. Kegyuraink amint elfogadták az új hitet, nem késtek birtokaik lelkészeit az új hitnek szintén megnyerni, vagy pedig másokkal helyettesiteni. Ezek többnyire fiatal emberek valának, kik a külföld forrongó egyetemeiről épp akkor kerültek haza, telve újítási vággyal-tűzzel. (…) Így lőn, hogy amint azelőtt még csak nehány évvel titkon és szórványosan valának protestans papok, úgy most már csak titkon és itt-ott voltak katholikus lelkészek, többnyire koros férfiak, kik napról napra fogytanak és nem vala, ki nyomukba lépjen.”

Esztergomi kanonok, Nagyszombatban

Telegdi Nagyszombat városában régi pártfogójának, Ilosvainak a házában lakott. Oláh Miklós esztergomi érsek is szívesen fogadta, s még abban az évben Bécsben pappá is szentelték. A következő években Oláh lesz Telegdi legfőbb pártfogója és részben tanítómestere is.

Az esztergomi érsek és a káptalan a török elől menekülve 1543-ban költözött Nagyszombatba. Telegdi 1561. január 25-én lett a káptalan tagja, 1562. február 25-én kelt zólyomi főesperesi kinevezése. A káptalani hierarchia lépcsőit bejárva 1565 novemberétől az olvasókanonoki tisztet töltötte be. Ő lett a káptalan második embere, jegyzője és az iskolák igazgatója. 1572-től nagyprépost, a káptalan vezetője.

A város, az egyház kulturális szintjének emelése érdekében Oláh Miklós az esztergomi káptalan nagyszombati iskoláját több lépésben gimnáziumi, sőt főiskolai szintre emelte. Az iskolában feladatot kapott Telegdi is: először tanárként, majd rövid ideig ő volt az iskola igazgató-mestere. 1561-ben némiképp megváltozott a helyzete, az iskola vezetését ugyanis a megérkező jezsuiták vették át. A tanításban továbbra is részt vett: a kezdő tagozat vezetését bízták rá. A jezsuiták távozása, 1567 után pedig ismét közvetlenül ő irányította az egész iskolát. Az Oláh Miklós által 1566-ban alapított nagyszombati szemináriumot is részben ő vezette, egészen annak megszűntéig, 1578-ig.

Tanári működését beárnyékolta igencsak megromlott viszonya a jezsuitákkal. A konfliktus hátterében mindkét részről személyi, anyagi és presztízsbeli okok húzódhattak. 1563-tól Telegdi székesegyházi plébánosi, illetve hitszónoki kinevezést kapott, ez újabb alkalmat teremtett a jezsuitákkal való összetűzésre. Mindazonáltal Telegdi jellemében is lehettek olyan vonások, melyek magyarázhatták a viszony elmérgesedését. A konfliktussorozat lezárulását az 1567. májusi nagyszombati tűzvész jelentette. Akkor leégett az épülő jezsuita kollégium és templom is. Ez megadta a végső lökést ahhoz, hogy a jezsuiták 1567 szeptemberében elhagyják a várost.

Ez az időszak több szempontból is cezúrát jelentett Telegdi életében, mivel nemsokára, 1568. január 14-én elhunyt pártfogója, a magyar katolikus egyház első megújítója, Oláh Miklós. Az uralkodó a protestáns rendek nyomására (!) is csak 1569. október 17-én nevezte ki Verancsics Antalt esztergomi érsekké. Telegdi szerepét kiemeli az a tény, hogy a széküresedés ideje alatt, 1569 januárjában ő tesz jelentést Rómának az esztergomi érsekség és a magyar püspökségek helyzetéről. Bár az új érseknek is teljes bizalmát élvezte, még ez sem tudta teljesen elhárítani a rá váró megpróbáltatásokat.

(Folytatjuk)

Szilágyi Aladár összeállítása