Az ellenreformáció úttörője (2.)

TELEGDI MIKLÓS (Mezőtelegd, 1535 – Nagyszombat, 1586) a nagyszombati papnevelő tanára, pécsi püspök, esztergomi érseki helynök, nyomdaalapító, hitszónok és hitvitázó, a magyar értekező próza jeles képviselője, Pázmány Péter kiemelkedő elődje a katolikus egyház megújulási törekvéseiben. A felsorolás korántsem teljes.

jordancheap4sale jordancheap4sale.com
growsunlight growsunlight.com

Az Oláh Miklós halála után hosszú ideig főpásztor nélkül maradt esztergomi érsekség helyzetét Telegdi így foglalta össze Rómába küldött levelében: „A magyar katholikus egyház végromlása szélén áll. A nagy fáradságok és erőlködések, a számtalan veszély és gyűlölség, melynek kitesszük magunkat, midőn az eretnekek fanatikus törekvései ellen szegülünk, az igaz vallásnak már mit sem használnak. A főpásztor nélkül maradt nyájat az eretnekek már a székhelyen [Nagyszombatban – szerk. megj.] is megtámadták. Szemünk előtt ragadtak magukhoz a városban egy egyházat, a melyben a kiváncsiaknak istenkáromlásaikat hirdetik. Nemsokára ellepik majd az ország egyéb városait, faluit, pusztáit is mint a legyek, s a katholikus hitnek még a neve sem fog fennmaradni.”
A levél címzettje, V. Piusz pápa tekinthető annak az egyházfőnek, akit a reformpártiak már több évtizede vártak. Személyében kivételesen eltökélt, hitbuzgó pápa foglalta el Szent Péter trónusát. A tridenti zsinat reformszólamainak elültével tulajdonképpen ő ültette át a gyakorlatba először az ellenreformáció eszméit.

Kétfrontos küzdelem
Telegdinek nem csupán a protestáns papokkal gyűlt meg a baja, ugyanis 1569-ben kilenc nagyszombati polgár papi becsületében támadta meg (diffamatio). A hosszan elhúzódó, súlyos ügy 1573. január 15-én a felek békés megegyezésével, ítélet nélkül zárult. A perről részleteket nemigen lehet megtudni, mivel az ügy összes aktáját elégették. Bornemisza Péter, a nagy ellenfél mindenesetre sokat sejtetően így írt erről: „mint forgott ügye az császár és az egész ország előtt, midőn az szombatiak vádolnák szodomitaságáért és egyéb dolgaiért is, kiket nem illik előszámlálnom”.
Súlyosabb következményekkel járhatott volna Telegdi számára az előzővel egy időben keletkezett másik peres ügye. Az esztergomi káptalant hamis kiváltságlevél kiadásának vádjával hűtlenségben marasztalták el. A káptalan az ügyet Telegdire és egy kanonoktársára hárította, mindenfajta közösséget megtagadva velük. A megpróbáltatások Telegdit olyannyira megviselték, hogy egy ideig még prédikációit is abbahagyta. A pernek az országgyűlés vetett véget 1572. február 24-én. Valószínűleg elmarasztaló ítélet nélkül, hiszen még abban az évben Verancsics Antal érsek nagypréposttá nevezte ki, s 1573. február 1-én – másik peres ügyének befejezése után alig két héttel – érseki helyettessé. Verancsics iránta megnyilvánuló feltétlen bizalmának jele az is, hogy 1573. május 28-án kelt végrendelete végrehajtójává tette Telegdit.
A történetíróként és diplomataként egyaránt jeleskedő érsek tíz nappal az után, hogy elnyerte bíborosi kinevezését, 1573. június 15-én hunyt el. Halála egyben Telegdi Miklós egyházpolitikai működése legfontosabb szakaszának nyitányát is jelentette.

Érseki helynök
Tizenhárom éven át – haláláig – Telegdi általános káptalani helyettesként a főegyházmegye kormányzójának tisztét töltötte be. Ebből fakadóan többször is összeütközésbe került a XVI. század végére az országban immár túlnyomó többségre, mintegy 80 százalékos túlsúlyra szert tett protestantizmussal. Még saját székvárosában, Nagyszombatban is szembe kellett szállnia annak térhódításával, ugyanis éppen kinevezésének esztendejében, 1573-ban Huszár Dávid prédikátor – a Heidelbergi káté első magyar nyelvre ültetője és kiadója – protestáns iskolát hozott létre, és ezt 1575-ös elűzetéséig tartotta fenn.
Telegdinek rengeteg gondja-baja támadt a papság fegyelmének, erkölcseinek megszilárdításáért. Ezt célozták elsődlegesen egyházmegyei látogatásai, közvetve azonban ezek is a protestantizmus elleni harc részét képezték. Túróc és Liptó vármegyében például azt tapasztalta, hogy a papok közül sokan elpártoltak a katolicizmustól, sokan pedig felszentelés nélkül prédikáltak és szolgáltatták ki a szentségeket. Előbbieket megtérésre, utóbbiakat pedig működésük beszüntetésére vagy az egyházmegye elhagyására szólította fel. Ők azonban földesuraik biztatására nem hajlottak Telegdi szavára. Erre ő a királyhoz fordult támogatásért, ám Miksa császár rendelete is végrehajtás nélkül maradt. Végül Telegdi a jogosulatlanul működő papokat az egyházmegyei ügyésszel a Szentszék elé idéztette. Ők azonban háromszori idézésre sem jelentek meg. Ekkor karhatalmat vett igénybe, többeket elfogatott, és megeskette őket, hogy amíg nem lesznek felszentelve, nem fognak egyházi teendőket ellátni.
Telegdi ezen „túlkapásai” ellen a protestáns rendek az 1576-os országgyűlésen is tiltakoztak: előterjesztést intéztek a királyhoz szabadságuk, vallásuk és lelkiismeretük védelmében. Még folytak az országgyűlési csatározások, amikor Nagyszombatban 1576 februárjában a városi ispotály kápolnájában, a hallgatóság nagy örömére, ismét egy protestáns prédikátor, Sibolti Demeter hirdette az evangéliumot. Telegdinek komoly nehézséget okozott, hogy saját székvárosában is a protestantizmushoz húzó polgárok ellenállásával kell megküzdenie. Maga írta több helyütt, hogy „a városban a polgárok az eretnekségre vágynak”.
A protestantizmus végül Nagyszombatban csatát vesztett, ebben jelentős szerepet játszott az uralkodóváltás is. A köztudottan a protestantizmushoz húzó Miksa halála, 1576. október 12. után jelentős változást hozott a spanyol udvarban nevelkedett Rudolf trónra lépése.

Pécsi püspök
A változás jeleként értékelhető az is, hogy 1577-ben Telegdi Miklós az érsekség adminisztrátora lett, s a pápától – Delfino pápai nuncius javaslatára – egy esztendőre megkapta az eretnekség bűne alóli feloldozás jogát. Hogy volt-e alkalma ezzel a jogával élni, arra nincs adatunk. „Eretnekek” ugyan lettek volna, hiszen Telegdinek ismét nagy eréllyel kellett fellépnie a városban újra feltűnt protestáns prédikátorokkal szemben. 1579. február 8-án a király megintette a nagyszombati tanácsot, mert az a különböző ürügyek alatt ott megfordult protestáns papok működését tőle telhetően elősegítette, külön iskolát tartott, és abban protestáns katekizmust taníttatott.
Telegdit munkája elismeréseként – és talán támogatására is – 1579. február 6-án pécsi püspökké nevezték ki. A Szentszék május 15-én erősítette meg e tisztében. Püspöki kinevezésével együtt Rudolf királyi tanácsossá is megtette. Mivel a töröknek hódolt egyházmegyéje jövedelmeihez nem jutott hozzá, s a tanácsosi javadalom sem fedezte a megnövekedett feladatokkal, költségekkel járó tisztségek kiadásait, az uralkodó az újsütetű pécsi püspök anyagi gondjait egy falu odaajándékozásával kívánta enyhíteni. Ezzel párhuzamosan pedig Telegdi jogot nyert arra, hogy kisebb javadalmakat egyházi személyeknek adományozzon. A legnagyobb uralkodói elismerést az jelentette, hogy 1580-ban Rudolf királyi alkancellárnak nevezte ki.
(Folytatjuk)

Szilágyi Aladár összeállítása