Üdvös a jótékonykodás

A margittai katolikus nőegylet hivatalosan 1995. június 3-án alakult meg az akkori plébános, Kolozsvári István „bábáskodásával”, de gyökerei régebbre visszanyúlnak. Mind a plébános, mind az alapító hölgyek fontosnak tartották az egyház kebelén belüli civil szerveződés létrejöttét.

jordancheap4sale jordancheap4sale.com
growsunlight growsunlight.com

Árpád-házi Szent Margit nevét vette fel a margittai római katolikus nőegylet. Taglétszáma nagyjából 25-30 fő volt a tizenegy évvel ezelőtti megalakuláskor. Elnöknek Barbu Márta tanítónőt választották. Belevetették magukat a közösségi munkába, rendszeresen találkoztak, hogy célkitűzéseiket megbeszéljék, az ütemtervet elkészítsék. Munkásságuk a szövetség szervezeti szabályához alkalmazkodott. Fő céljaik a következők: a keresztény magatartás tudatos vállalása a családban és a társadalomban; a kereszténység társadalmi és kulturális szerepének, valamint feladatainak felvállalása; felébreszteni a családanyákban és a leányifjúságban a jövő nemzedék nevelésének felelősségét; hitben erős, erkölcsökben tiszta, egyházi-nemzeti kultúrájához hű, becsületes embereket nevelni; a hivatástudat felébresztése, erősítése, a keresztény hagyományok ápolása és hirdetése; karitatív munka minden szinten. Segítenek a rászorulóknak, a betegeknek, az időseknek, és mindig odafigyelnek egymásra. Tulajdonképpen olyanok ők, mint egy nagy, összetartó család. Aki ezt az értékrendet és ezeket a célokat elfogadja, tagja lehet az egyletnek. A hit, remény és szeretet köti össze őket, no meg az évek során kialakult szoros baráti kapcsolat.

Két év elteltével, 1997-ben az alapító elnök asszony egészségi okokból lemondott, azóta az új elnök, Kun Margit vezeti az egyletet. A pénztárosi kötelezettségeket Miheler Katalin vállalta magára. Hetente találkoznak, csak nyáron tartanak szünetet, amikor a nagymamák általában az unokákkal vannak elfoglalva. Tudni kell ugyanis, hogy a tagság többsége nagymamakorú. Igen kevés közöttük a fiatal, bár nagyon várják és nagy szeretettel fogadnák őket.

Kellemesen csalódik az, aki jelentkezik a nőegyletbe, hiszen lélekben nagyon fiatal, tettre kész társaságra talál. Az egylet jövőjének érdekében arra kérik a fiatalabb hölgyeket, hogy csatlakozzanak bizalommal hozzájuk. Sajnos ma már csak félannyian járnak rendszeresen a találkozóikra, mint a megalakuláskor, de remélik, ez csak átmeneti állapot. Cselekvő résztvevői a szentmiséknek, az ájtatosságoknak, szentségimádásoknak. Igen sok zarándokúton vesznek részt a közelben és távolabb is. Ilyenkor feladják a megszokott, mindennapi kényelmet, és vállalják az utazás viszontagságait, hogy eljussanak olyan helyre, ahol imáik meghallgatásra találnak. Voltak már Medjugoréban, mely szerintük a béke szigete, és szinte hallani lehet a Szűzanya hangját, Lourdes-ban megcsodálták a barlangtemplomot és az ott imádkozó hittel teli betegeket. Minden évben elmennek a csíksomlyói búcsúra, Mátraverebély-Szentkúton is voltak már több alkalommal. Zarándoklataikról lelkileg feltöltődve, új erővel, tenni akarással térnek haza. Utazásaik során természetesen megtekintik az útjukba eső nevezetességeket, természeti csodákat is. Szerveztek kirándulást a melki apátsághoz is, s útközben Bécset is meglátogatták. Találkoztak az apáttal is, aki szívesen és kedélyesen elbeszélgetett, és finom helyi borral koccintott velük. Hazafelé jövet meglátogatták a mariazelli bazilikát és a pannonhalmi apátságot. Hosszabb ideig a nagyváradi Szent Rita Nőszövetséggel együtt évente jártak háromnapos lelkigyakorlatos kirándulásokra. Így jutottak el Máriabesnyőre, Sárospatakra, Szegedre, Kecskemétre, Pécsre és Zalaegerszegre.

Nagyon sok szép közös élményt szereztek a munkában és a kirándulásokon egyaránt. Ezeket az utakat saját költségvetésükből fizetik; a bevételük a tagsági díjakból és az asszonyok gyúrta csigatészta eladásából származik. Kirándulásaik, zarándokútjaik nem emésztik fel a teljes jövedelmet, ezért karitatív célokra is áldoznak belőle. Mária-szobrot, szentségtartót, falilámpákat, stációképeket vettek a nagytemplomba. Saját kezűleg készítettek oltárterítőket. Az adventi időszakban a szeretetkosárba adományokat gyűjtenek a nagycsaládos rászorulóknak. „Lehet, hogy ezek nem nagy dolgok, de úgy gondoljuk, ezzel is hozzájárulunk egyházunk gyarapításához” – mondták a nőegylet tagjai. Volt olyan eset is, amikor beteg gyerek gyógyítását segítették anyagilag, vagy elsőáldozóknak ruhát, cipőt vettek. Nem feledkeztek meg az árva gyerekekről sem, hiszen a gálospetri nevelőotthonba is vittek már csomagokat.

Meggyőződésük, hogy munkásságuk Istennek tetsző, ezt sikerélményként élik meg hosszú évek óta. Egymásra is odafigyelnek, szükség esetén segítik, vigasztalják társaikat. Mottójuk: „Dolgozni hitben, szeretetben és jóra való törekvésben”. Egyletük tagja az 1999. október 16-án megalakult Erdélyi Római Katolikus Nőszövetségek Egyesületének. Az éves beszámoló gyűléseken és megbeszéléseken mindig képviseltetik magukat a margittaiak is. Évente két gyűlés van, ebből a tavaszit Kolozsváron, az őszit pedig váltott helyszíneken tartják. Ezek egyben háromnapos lelkigyakorlatok is, spirituális előadásokkal, kulturális programokkal tarkítva. Igen sokat tanulnak ilyenkor egymástól is, megbeszélik terveiket, elképzeléseiket. Mindenki megkapja egy DVD-n az előző évi találkozók teljes anyagát. Margitta is volt már házigazdája ilyen rendezvénynek, 2002-ben.

A nőegylet rendszeres összejöveteli helye eleinte a Caritas nappali terme, majd a katolikus plébánia hittanterme, aztán a városi kórház díszterme volt, később pedig a Szent Antal Központ adott, illetve ad otthont mind a mai napig nekik. Saját termet kaptak, ahol senki sem zavarja őket, ezért hálásak az intézménynek és vezetőjének, Kiss Károlynak. Nagyon szeretnek együtt dolgozni, együtt jótékonykodni. A rövid nyári szünet végén már nagyon várják az újabb találkozást. Jó kapcsolatban állnak a többi katolikus civil szerveződéssel, a Rózsafüzér Társulattal, a Mária Légióval és a Katolikus Családosok Közösségével; a Rózsafüzér Társulatnak szinte mindannyian tagjai. Tevékenységük hatékonyabbá, szebbé teszi a város egyházi életét.