Az ellenreformáció úttörője (3.)

TELEGDI MIKLÓS (Mezőtelegd, 1535 – Nagyszombat, 1586) a nagyszombati papnevelő tanára, pécsi püspök, esztergomi érseki helynök, nyomdaalapító, hitszónok és hitvitázó volt. A felsorolás korántsem teljes.

jordancheap4sale jordancheap4sale.com
growsunlight growsunlight.com

Telegdi pécsi püspökké való kinevezését a Szentszék 1579. május 15-én erősítette meg. A török magyarországi jelenléte miatt azonban – több más püspökhöz hasonlóan – Telegdi is csak a címet viselte. A címzetes és a valós joghatósággal rendelkező püspökök között azonban az ország és a korona nem tett különbséget. Az 1543 óta török kézen levő székhelyét Telegdi még csak meg sem látogathatta, így emiatt is egyházmegyéjének állapota aggasztó képet mutatott. A Drávántúl mindenféle egyházi felügyelet alól kiesett, a Dráván inneni részeken pedig az „áriánusok” – értsd: unitáriusok – és lutheránusok „szaporodtak el.” A papok száma megfogyatkozott, az egyházak elszegényedtek.

Élőszóval, írott szóval
Előbb mint az esztergomi érsekség adminisztrátora, majd mint Pécs címzetes püspöke, Telegdi kezdte el meggyengült egyházának újjászervezését. Szervezeti intézkedései (az iskola fejlesztése, papképzés megindítása, nyomda felállítása) mellett főként irodalmi munkásságával tett maradandó szolgálatokat a magyar katolicizmus ügyének.
Mivel a katolicizmusnak önálló társadalmi bázisa ekkor még nem volt, Telegdinek úgy kellett megformálnia mondanivalóját, hogy az hatásos legyen mindazokban a társadalmi rétegekben, amelyekből a protestantizmus a híveit toborozta. Ezért igyekezett átvenni ellenfeleinek módszereit, s az általuk meghonosított műfajokban (katekizmus, postilla, vitairat) próbálta velük felvenni a versenyt. A reformátorok példájára szorgalmazta az anyanyelvű vallásos éneklést, ennek érdekében gyűjtötte a késő középkori katolikus népénekeket, s néhányat közülük prédikációs köteteiben ki is adott. Legfőbb ellenfelének Bornemisza Pétert tekintette, írásaival elsősorban az ő hatását akarta ellensúlyozni.
Telegdi mindent megtett, hogy a reformáció terjedését megakadályozza, ebben még a legkeményebb eszközöktől sem riadt vissza. „Tizenhat esztendeje mult el immár, hogy a nagyszombati egyházban a Krisztus Jézusnak evangéliumát prédikálom. Jóllehet közösleg egyébütt is a hová érkeztem, kiváltképen pedig Pozsonyban, az országgyűlésben és a közönséges törvénynek idején kereskedtem az Istentűl nekem adott girával és igyekeztem az én Uramnak nyereséget szerezni.”
Buzgóságát jelzi, hogy e tisztétől még betegségében sem állott el. Így írja ezt róla kartársa, Káldi György: „Noha fölötte elgyötrötte volt őt a köszvény, úgy hogy csak székben hordoztatnák, mindazonáltal a prédikállást el nem hatta, hanem felvonatta és tolyotta magát nagy fájdalommal a nagyszombati prédikálló székre, és úgy prédikállott, mintha semmi dolga nem lett volna.”

Telegdi kontra Bornemisza
Telegdi pozíciója jelentősen megszilárdult, így kellőképpen felvértezve vehette fel a küzdelmet legfőbb ellenfelével, Bornemisza Péterrel. Kettejük ellentétének kezdete azonban sokkal korábbra datálódik. Bornemisza már 1564 óta gyakran megjelent Nagyszombatban, Telegdi nem túl nagy örömére. Erélyes, nagy visszhangot kiváltó működésére hamar felfigyeltek, mivel az addig óvatos protestáns lelkészek tevékenysége megélénkült a környéken. Ezért Bornemiszát az uralkodó elé idézték. „Midőn az szombatiak hazugsággal megfogattak volna, akkor Telegdi nagy gőgvel és kevélyen prédikálószékből meghirdette és ijesztötte az többit is.”
A későbbiekben is állandó „kapcsolatban” álltak egymással. Működésük feltételei azonban, a hasonló körülmények ellenére, meglehetősen különböztek. Jó példa erre az 1569-es országgyűlés, melyen mindketten jelen voltak. A két lelkész ellentéte egy sokkal publikusabb, irodalmi formában is megmutatkozott. Bornemisza 1578 januárjában az országgyűlésen osztogatta Telegdi Postilláinak első kötete ellen írt, Fejtegetés című vitairatát. Persze Telegdi sem maradt adós, 1580-ban vitairattal válaszolt maga is a kihívásra.
Bornemisza méltó ellenfelének bizonyult: ügyesen használta ki a protestáns érvelés gyengéit, saját nézeteit olykor erőteljes szónoki körmondatokban fejtette ki, és nem hiányzik nála a nemegyszer durvaságig menő személyeskedés. Prédikációiban és vitairataiban Telegdi igyekezett visszájukra fordítani a protestánsoknak a katolicizmussal szemben hangoztatott vádjait: a reformátorok a pápát tartották antikrisztusnak. Telegdi ellentétele szerint Isten a katolikus egyháztól való elszakadásért mérte a magyarokra a török csapást; a reformátorok kipellengérezték a katolikus papság feslett erkölcseit, Telegdi a protestáns prédikátoroknak veti szemükre ugyanazokat a vétkeket.

A nyomdaalapító
Telegdi Miklós az első katolikus nagyszombati tipográfia megalapítója. A katolikus egyház és a pápák nem jó szemmel nézték a nyomdászat elterjedését. Főként a reformáció ellen küzdöttek, s a nyomdákat mint az eretnekség legfőbb széles körű terjesztőit minden erőszakos eszközzel üldözték. Telegdi viszont mint számító, simulékony, a viszonyokon átlátó és uralkodni tudó ember önálló utat keresett a már nagy tért nyert reformáció ellen ható eszközeinek kivitelére. Egyforma fegyverrel kell küzdeni ellene, írta Miklós pápának küldött levelében, és ez a fegyver a nyomda. Miklós pápa okos dolognak tartotta Telegdi érvelését, és azt az utasítást adta, hogy a szellem fegyverével támadják az ellenséget.
Telegdi tudomására jutott, hogy a bécsi jezsuitáknak van egy teljes nyomdafelszerelésük, amit 1563 óta nem használtak, a rendház pincéjében hever. Nagyszombatban állították föl 1577-ben. Telegdi első dolga volt, hogy kinyomtassa az evangéliumot, s az már a következő évben meg is jelent. Impresszumába ezt nyomtatták: „Nyomtattatott Nagyszombatban Az Felséges Római Chaszarnac kegyelmes engedelmeből, ugyan azon Telegdi Miklós házánál, M. D. LXXVIII. Esztendőben”. Ott nyomtatták Telegdinek a püspöknyomdász Bornemisza Péter ellen írott több vitairatát, azután Pázmány Péter írásainak egy részét is. Az első magyar naptár 1579-re, amit aztán több is követett, ugyancsak a nyomda munkája. Telegdi Agendáját 1583-ban adta ki.
A sajtót saját házában rendezte be, a korrektori feladatok ellátását pedig a latinul és magyarul egyforma készséggel verselgető Pécsi Lukácsra, a káptalan közjegyzőjére bízta. Minthogy elsődleges célja az volt, hogy az itt készülő nyomtatványok kiállításukban is felülmúlják a gyakran igen ízléses protestáns könyveket, a jezsuitáktól örökölt kopott betűket és metszeteket új betűkészlettel és könyvdíszállománnyal frissítette fel. 1586-ban bekövetkezett haláláig számos könyvet, köztük Postilláinak három kötetét rendezte itt sajtó alá, legnagyobb vállalkozása azonban az 1584-ben megjelent Decreta, constitutiones et articuli című törvénygyűjtemény volt.

Szilágyi Aladár összeállítása