Nagyvárad legjelesebb szülötte: Pázmány Péter esztergomi érsek, író (1.)

Talán az isteni elrendelésnek avagy a történelem játékának köszönhetően Erdély legfontosabb bástyája, a 16. században teret nyerő reformáció legfontosabb partiumi helyszíne, Várad lett a 17. század első felében kibontakozó ellenreformáció szellemi vezérének szülőhelye.

jordancheap4sale jordancheap4sale.com
growsunlight growsunlight.com

Hogy Pázmány õseinek históriáját felvázoljuk, a 9. század végéig, egészen Géza koráig kell visszamennünk. Uralkodása idején két sváb vitéz, a Hont és Pázmán testvérek seregükkel a Szentföldre igyekezve haladtak át a fejedelem alakuló országán, de Géza kérelmére megtelepedtek Magyarországon. Szent István fejedelemsége kezdetén vezérei voltak a seregnek, amely a pártütõ Koppány legyõzte.


Az apa: panaszi Pázmány Miklós
A Pázmány család neve a 12. század elején bukkan fel Bihar megyében, a Sebes-Körös mentén terültek el birtokai. A Pázmányok a megye legelõkelõbb urai közé emelkedtek; az alispáni hivatal apáról fiúra szállt családjukban. Pázmány Miklós 1560 táján lett a család feje. Lakhelyéül a Várad közelében fekvõ Panasz helység szolgált, melynek már nyomát sem találjuk. A törökök dúlásai elõl biztonságot keresve Váradon telepedett meg, ahol a városban háza és az egyik külvárosban kúriája volt. Ide hozta nejét, Massai Margitot, kinek családja az olaszországi Massa õrgrófoktól származtatta magát, és a 14. század óta nagy birtokokat szerzett. Itt született elsõ gyermekük, Péter 1570. október 4-én.
A mohácsi vészt követõen, míg az egész országra a török támadások és belsõ háborúk következtében a hanyatlás korszaka következett be, Várad kivételes virágzásnak örvendett. Gyakran tartotta falai között udvarát János király. 1556 óta az Erdélyhez csatlakozott Tiszán túli részek fõvárosává lett, vára – Temesvár eleste után – a keleti országrész védbástyáját képezte.
A város ugyanekkor nagy átalakuláson ment keresztül. Amint János-Zsigmond birtokába került, a protestantizmus jutott benne uralomra. A püspökség és a káptalan, a szerzetes rendek és a katolikus lelkészek egymás után elköltöztek. Várad a reformáció mozgalmainak egyik gyújtópontja, zsinatok és vallási vitatkozások színhelyévé lett. Hírneves, tudós férfiak foglalták el a lelkészi és tanítói állásokat; élénk irodalmi munkásságot fejtettek ki, nyomdát állítottak föl, virágzó iskolát létesítettek. Bihar megye és Várad lakóinak túlnyomó többsége a Pázmány családdal együtt Kálvin tanaihoz csatlakozott. Fiukat szintén az új hitvallás szellemében nevelték.
Pázmány Péter iskolai tanulmányait szülõvárosának protestáns gimnáziumában kezdte meg, Kassai Zsigmondban jeles tanítót kapott, ki Wittembergbõl nemcsak hittudományi, de magasabb klaszszikai képzettséget is hozott magával. Vezetése alatt a rendkívüli képességekkel megáldott gyermek gyors elõmenetelt tett, dísze lehetett az iskolának.
Anyját korán elvesztve, mintegy tíz esztendõs volt, mikor apja második házasságra lépett. Nõül vette Toldi Borbálát, kinek családja a somlyai Báthoriakon kívül az egyetlen fõrangú család volt, mely a katolikus egyházhoz hû maradt. Az a tény, hogy Bihar megye protestáns alispánjának választása katolikus nõre esett, és ezzel kitette magát papjai neheztelésének, sejtetni engedi, hogy nem tartozott felekezete lelkesebb híveihez.


A lelki atya: Szántó István
Éppen akkor, amikor Pázmány Péter házába a mostohaanya beköltözött, és gyöngéd befolyását érvényesíteni kezdte, egy hatalmas szellemû férfiú lépett föl Váradon, ahol az uralkodó protestantizmus ellen harcot indított Szent László városában. 1579-ben vált lehetségessé, hogy jezsuiták jelenjenek meg Váradon. Közülük Szántó István hagyta a legmélyebb nyomokat. Prédikációi nagy hírt és hatást biztosítottak neki. Szent-Egyed temploma, mely egyedül maradt a katolikusok kezén, nem bírta az összesereglett hallgatóságot befogadni; a temetõben kellett szószékét fölállítania. De elõtte, kit Báthori István barátságának fényköre övezett, a protestáns urak házai is nyitva állottak. Ezt kezdettõl fogva arra használta föl, hogy a fõrangú családok fiait egyháza és rendje számára megnyerje.
Egyénisége mély benyomást gyakorolt a gyermekre. Kétségkívül a mostohaanya és a hittérítõ összemunkálásának eredménye volt, hogy Péter élete tizenharmadik évében (1582) a katolikus vallásra tért át. Apját talán azon reménység éltette, hogy fia életpályájára elõnyös, ha annak az egyháznak a híve lesz, mely a nagy Báthori István lengyel királyban hatalmas pártfogót bírt.
(Folytatjuk)