Nagyvárad legjelesebb szülötte (2.)

A tanulmányait Váradon kezdõ szépreményû diák Kolozsvárott folytatta stúdiumait, továbbképzésének színhelye Krakkó, majd Bécs volt, felsõfokon Rómában tanult. Három esztendei gráci tanárkodás után visszarendelték a rend vágselyei házába, ahol teljes vértezettel kezdte el a protestantizmus elleni küzdelmet.

jordancheap4sale jordancheap4sale.com
growsunlight growsunlight.com

Pázmány Pétert tizenöt éves korában küldték a szülei Kolozsvárra. Miután szülõvárosát elhagyta, úgy alakult a sorsa, hogy oda soha többé nem tért vissza. De a családi tûzhelynél sajátította el a magyar nyelvnek azt az elemi erejét, mely kitörölhetetlenül vésõdött lelkébe; anynyira, hogy miután hazájából eltávozva két évtizeden keresztül csak latin nyelven tanult és tanított, olvasott és írt, amint elsõ ízben lehetõsége adódott arra, hogy nemzetéhez szóljon, olyan erõteljesen és magabiztosan használta a magyar nyelvet, mintha sohasem távozott volna a Sebes-Körös mellõl. Amikor késõbbi vitapartnerei kétségbe vonták hovatartozását, így vallott a gyökereirõl: „Én is szinte oly magyarnak tartom magamat mint bárki más. Hazámnak, nemzetemnek böcsületét, csendességét szeretem, és Istentõl óhajtva kérem. Az nemességnek is privilégiomit szeretem, s tehetségem szerint oltalmazom. Mert noha most az sok hadak közt megaprósodott a Pázmány nemzetség, azt megbizonyíthatom, hogy szent István király ideitõl fogva jószágos nemes emberek voltak az eleim.”

A vándorévek
Kolozsváron a jezsuitáknak virágzó gimnáziumuk mûködött. Báthori István, az erdélyi fejedelembõl lengyel királlyá emelkedett katolikus fõúr adományokkal, kiváltságokkal halmozta el az intézményt, majd bölcsészeti és hittudományi tanfolyam szervezése által fõiskola rangjára emelte A tanárok híre és a fejedelmi pártfogás vonzó ereje csakhamar benépesítette az iskolát: elõkelõ protestáns szülõk is szívesen bocsátották oda gyermekeiket. Pázmány több esztendõt töltött itt, tizenhét esztendõs volt, amikor a jezsuita-rend tagjává lett.
Vele egyidejûleg négy tanulótársát is fölvették a rendbe, mindannyiukat a krakói zárdába küldték. De a lengyel fõváros zord éghajlata kedvezõtlen hatással volt Pázmány egészségére, ezért elõjárói Bécsbe helyezték át. Miután a próbaidõt kiállta, ugyancsak a bécsi rendházban végezte a három évre terjedõ bölcsészeti tanulmányait. Hittudományi képzésre Rómába küldték; amit kétségkívül nagy reményeket keltõ tehetségének és a tanulmányaiban fölmutatott elõmenetelének köszönhetett. Éppen akkor került az Örök Városba (1593), mikor ott a Jézus-társaság kollegiumának élén Bellarmin Róbert állott, korának legnagyobb hittudósa, a katolikus egyház protestantizmussal vívott küzdelmeinek legnagyobb tekintélyû harcosa. Bellarmint Pázmány példaképének tekintette; irodalmi tevékenységét éppen az õ védelmezésével kezdte meg. Életének huszonhetedik évében érte el a tudori fokoztatot, akkor szentelték áldozó pappá, minek köszönhetõen megnyílt elõtte a nyilvános tevékenység pályatere.


Mélyponton a katolicizmus
Elõjárói 1597-ben Grácba rendelték; kezdetben a nevelõintézet tanulmányi felügyelõje volt, majd az egyetemen a bölcsészettudományi tanszéket bízták rá. Szelleme sokkal önállóbb volt annál, hogysem valamelyik elõdjének tankönyvét vette volna magyarázatai alapjául. A tananyagot maga dolgozta föl, saját tanulmányai nyomán írta meg az elõadásaiban használt és tanítványainak kezébe adott könyveket. Három éven keresztül a gondolkodástan, a természettan és az erkölcstan képezte elõadásainak tárgyát.
Pázmányt 1601-ben Magyarországra küldték a vágselyei rendházba, mely a jezsuitáknak – amióta Erdélybõl 1589-ben számûzettek – a fõszékhelyük lett. A Nyitra megyei helységben iskolát és papnevelõ-intézetet nyitottak meg; mintegy tábort alkottak, melybõl az ország minden részébe szétküldték – elõörsök gyanánt – a misszionáriusokat. Ugyanis a katolikus egyház Magyarországon a 17. század hajnalán válságos helyzetbe került. A mohácsi vészt követõ idõben, a polgárháború és a török hódítás nyomán a püspökségek, káptalanok és monostorok legnagyobb része enyészetnek indult; míg a reformáció tanai folytonosan terjedtek.
A katolikus egyház intézményeinek, iskoláinak pusztulása következtében a lelkészek száma tetemesen fogyott. Ellenben a protestáns ifjak tömegesen keresték föl a külföldi egyetemeket, és kiváló képzettséggel tértek vissza hazájukba, ahol egyházi és iskolai szolgálatába lépve népszerû szónoklataikkal a népet, erõteljes magyar nyelven írt könyveikkel a mûvelt osztályokat hódították meg. A 16. század harmadik évtizedétõl kezdõdõen 275 vallási vonatkozású könyv jelent meg Magyarországon; ezek közül 244 származott protestáns és csak 31 katolikus író tollából.
(Folytatjuk)